A Teleki-Bolyai Könyvtárban 1970-ben hozták létre a restaurálóműhelyt, de az állományvédelemre már ezt megelőzően is nagy figyelmet fordítottak. Az első ilyen jellegű intézkedéseket maga az alapító rendelte el, gyakorlati tanácsokkal látva el könyvtárőrét erre vonatkozóan: „Azokat (a Könyveket) ottan-ottan megvizsgálja, törölgesse és a falaktól távol tartsa, nevezetesen télen által egymásután. Szakaszonként…szárazgassa”; „ Viselje továbbra is jó gondját, nyirkosságtól, molytól, egerektől és szurkos vagy piszkoló kezektől oltalmazza, mert nekem igen sok pénzemben áll, és nemcsak a jelenvaló, hanem a következő generációnak is hasznára való.”
Elsődlegesen a gyűjtemények kiterjedt részét érintő intézkedésekre összpontosítunk, illetve sürgős mivoltuknál fogva az állományvédelmi kérdéseket helyezzük előtérbe. Fő célunk a megelőzés, illetve az olyan jelenségek kezelése, melyekkel megállíthatjuk az állomány károsodását vagy lassíthatjuk a természetes öregedés folyamatát.
Különösen a felszámolt iskolák, kolostorok könyvtáraiból a Tékához csatolt gyűjteményekben nagyon sok hányatott sorsú könyv került hozzánk. Restaurátori beavatkozásra szorulnak a rovarrágott vagy szakadozott gerincek, mechanikai károsodásokat mutató kötések vagy a penészedés hatására meggyengült papír. Mindig szem előtt kell tartanunk a könyv funkcionalitását, azaz a tényt, hogy a 200 éve működő könyvtárban továbbra is a kutatás szolgálatában állnak a könyvek, éppen ezért a helyreállítást sürgető tényezők között az esztétikai hatást megelőzi a sérült tartalmi és formai egység.
A megfelelő raktári körülmények kialakításához szükséges berendezések és tárolási eszközök, valamint a restauráláshoz szükséges felszerelés és fogyóanyag beszerzésére kapott állami költségvetést a Teleki család támogatásából, pályázati alapokból és egyéb adományokból egészítjük ki.
