Teleki Domokos (1773-1798) a könyvtáralapító Teleki Sámuel felnőttkort ért gyermekei közül a legidősebb volt, akit azonban egy ismeretlen betegség ugyancsak korán, huszonöt évesen elragadott az élők sorából.
Egyetemi tanulmányait 1788-1793 között folytatta a bécsi egyetemen, ahol ókori történelmet, filozófiát, logikát, természettudományt, matematikát, fizikát, esztétikát és filológiát, numizmatikát, államtudományt és jogot tanult. Tanulmányai befejeztével igen gazdag szellemi hagyatékot hozott létre.
Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság tagja, a jénai Természetvizsgáló Társaság tiszteletbeli tagja, 1798-ban a jénai Ásványtani Társaság elnöke lett. Felvetődött benne egy hazai természettudományi társaság megalakításának gondolata. 1796-ban Bécsben jelent meg az Egynéhány hazai utazások’ leírása… című munkája, az első magyarországi útleírás. Apjához hasonlóan a közjó érdekében is tenni kívánt. Emberbaráti intézkedéseivel javítani akart a lakosok sorsán, főként a sáromberki birtokon vezetett be újításokat. Az erdélyi himlőjárvány idején gondoskodott a szükséges gyógyszerekről a birtokain élők számára. A sáromberki iskola részére alaposan átgondolt, 19 pontból álló szabályzatot állított össze. Pályája mérlegét talán nem is lehet elkészíteni, hiszen idő előtti halála miatt alig jutott túl a felkészülés évein.
Fia halála után Teleki Sámuel intézkedett a hátrahagyott életmű megőrzéséről: Domokos tanulmányi jegyzeteit, nyomtatásban megjelent munkáinak kéziratait, kiadatlan írásait kötetekbe gyűjtve a könyvtárba helyezték. Ugyanígy gondoskodott a jelentős ásványgyűjteményről is, melyet az 1802 őszén Marosvásárhelyen megnyitott könyvtárban az emeleti oszlopok köré, dróthálós szekrényekbe helyeztetett el.
